Ma délelőtt sikerült eljutnom odáig, hogy megcsináljam  harmadik lyukat a bal fülemre. Elég régóta akartam már. A 3., 4. most két évesek, belefért már a következő. Leültem összeraktam mindent, nekitámasztottam a tűt a fülemnek és csak néztem a tükröt. Forgattam a tűt, éreztem a hegyét. Nem fájt, csak éreztem. Nem akartam, hogy többször kelljen szúrni, mert legutóbb rengeteget kínlódtam. Néztem a tükörben a szememet, néztem, hogy komolyan gondolom-e. Néztem a tükörben a tűt, ahogy a fülemen csillog. Próbálgattam az erőmet, hogyan csináljam. Az utolsó pillanatban elindult bennem egy érzés. Egy vészjelzés kezdett el villogni, egy természetes, ősi védekező mechanizmus. Ne, ne, nem tudod megtenni, nem árthatsz magadnak. De az ilyet könnyű legyűrni. A test fölötti uralom előbb utóbb hozzásegít a lélek feletti uralomhoz is. Nem félek. Meg tudom csinálni. Miért? mert akarom. A tapasztalat azért érződött, nem kellett 3x szúrni, meg fél órát kínlódni. Szép, ezüstpakolásos fülem van. Hurrá :)