Na, én meg az ötleteim... Elmesélem, hogy milyen egyszerű katasztrófa súlytotta övezetet varázsolni abból a konyhából amit az elmúlt két napban fokozatosan ragyogóra takarítottam.

Kitaláltam, hogy hiába maradt káposztástészta délről, halat fogok sütni vacsorára. Pontosabban elfelejtkeztem a káposztástésztáról, ezért találtam ki valami tök mást vacsorára. De ez most mindegy... Sültkrumpli meg főtt nyúlkaja is járt hozzá. Odáig eljutottam, hogy nem egymás után, hanem egyszerre kéne ezeket elkészíteni, mert nem akartam, hogy mire a vége is kész lesz addigra az eleje kihűljön. Krumplit megnyúz, felvág; vizet, olajat felrak; lisztet paprikával bekever. Csakhogy közben elkövettem az első hibát, névszerint hogy túl sokáig olvasztottam a mikróban a halat. Ergó a széle megfőtt és esett darabokra az egész. Nembaj, áthidaljuk. Közben a krumpli ment jakuzzi-zni, a zöldség szintén. A halat próbáltam beleforgatni a paprikás lisztbe, inkább kevesebb mint több sikerrel. Már alkalmasabb lett volna hal-katonák gyártására, mint sülthalnak, de továbbra is azt játszottam, hogy minden rendben. Maradt pár nagyobb darab amúgy is. Közben ahogy öntöttem az olajat Á-ból BÉ-be, a fele a tűzhelyen landolt... Nembaj. Az elszívó már ment, just in case. Egy jó dolog történt, sikerült úgy megsütnöm a krumplit, hogy nem égett meg a külseje és nem maradt nyers a belseje. Mindezt fehér salátakrumpliból. Még jó, hogy pont elfogyott mire megtanultam a módját. Mostantól úgyis normális krumplit veszek szóval baszhatom az új tudományom...

Jött a fő attrakció: halsütés. 5 perc alatt ki is találtam, hogy hogyan rakjam úgy a serpenyőbe, hogy ne essen még kisebb darabokra, mint amekkorák amúgy is voltak. Tudtam hogy túl nedves a hal, de azért reménykedtem. Mert ugye a remény HAL meg utoljára...  Pillanatokon belül nekiállt kipattogni a víz a forró olajból, megjegyzem teljesen jogosan. Perceken belül az isten is olajos volt, még jó h nem látta senki, hogy a sütőkesztyűvel felfegyverkezve próbáltam lehetőséget teremteni arra hogy hozzáférjek a halhoz és megfordíthassam, hogy a másik oldala is megéghessen.
Mondanom sem kell, hogy eközben ki kellett (volna) szedni a krumplit az akkori tartózkodási helyéről, a zöldségeket pedig meg kellett (volna) akadályozni abban hogy a lobogó vízzel együtt a földre vessék magukat. ...No para...
Küzdöttem a hallal és bár ment az elszívó, hamar rájöttem, hogy mi csípte a szememt. A tömény füst ami a plafontól fokozatosan gyűlt a padló felé, megtöltve a konyhát. ...No para...

A zöldség a szűrőben csöpögött. Néhány borsó a mosogatóban landolt, de ennyi veszteség mindig be van kalkulálva. A krumpli a papíron száradt, a hal pedig... hát, miután kicsit leszedtem róla az olajat, a tányéron pislogott.
Elrendeztem a tényéron a táplálékot, majd szemügyre vettem a végeredményt:
gomolygó fehér(!!!) füst
olajban tocsogó tűzhely és környéke
egy hatalmas halom olajos, halleves, lisztes, forró mosatlan
egy tányér gőzölgő kaja

A hal egyébként nem volt ehetetlen, sőt. A zöldség kicsit túlfőtt, a krumpli kihűlt. De a sör jó volt...