De kurvára elegem van. Ide-oda, ide-oda. ÁÁáááá. Miért kell mindig mást mondani?? Miért nem lehet segíteni ahelyett, hogy összezavar meg összetör?? A faszom az egészbe bassza meg már. Nem lehet minden nap más reményt adni. Belenyugszom a melóba, erre jön h dehát ne szórakozzak már, menjek gyakorlatra. Aztán hogyha mennék gyakorlatra, akkor meg miért nem dolgozom, kell a pénz. Nem bírom már minden nap átrendezni a lelkivilágomat. Csinálom már pár napja és kibaszottul unom. Tényleg nem kéne senkivel beszélnem, csak egyedül eldönteni aztán jónapot...

pont.