If only, if only, the woodpecker sighs,
The bark on the trees was as soft as the skies,
As the wolf waits below, hungry and lonely,
He cries to the Moon, if only, if only...

Nagyon szerelmes vagyok most ebbe a számba. Napok óta folyamatosan hallgatom. Mindig is szerettem a verset is, a filmzenét is, de most, hogy megvettem nincs megállás. A könyvet hatszor olvastam, a film is zseniális. Azt érzem, hogyha naponta megnézném akkor sem tudnám megunni. Lehet, hogy ez a könyv az egyik ok, amiért imádom a sorsok közti párhuzamokat. Annyira ki van találva. Kiszámítható és mégis sírsz a végén a boldogságtól. Nem ítéled el Csókos Kate Barlow-t és megsiratod Sam-et. A könyv happy end, de mégsem túl nyálas. Vagy csak elfogult vagyok. Mindenesetre, ez lesz az első amit elolvasok ha hazaértem.