Fantázia dús életmódra utal, hogy a posztjaim címe újabban folyton az adott nap, de ez van. Hát bazmeg, ezt sem értem. Illetve értem én, csak annyira... hümm. Nekiindultam a depilejtőnek ismét, sokadszorra, mivel megint az elbaszott meló/nyár témát feszegettük. Rühellem. Olyan…

Mit? Mindent. Majdnem mindent.... A riportot beadtam és mint ahogy az lenni szokott - és milyen rosszul van ez így - az érdekelt a legkevésbé. Simábban ment, mint hittem. Van Őrangyal. Biztosan van.Megírtam a válaszlevelet amit kért. Kicsit talán többet magyarázkodtam a kelleténél.…

Vagy legalábbis azért akik érzik. Olyan érzésem van amit nem tudok megmagyarázni és még nem csak nem is tudom mihez kötni. A legjobb példa talán az az érzés, amikor egy szót keresek, ott van a nyaelvem hegyén, de az Istenért nem tudom megfogni. Szinte fizikailag érzem a számban a…

Azt hiszem, még nem fogtam fel. A héten otthon leszek. EZEN a héten már a karjaiban leszek. Őrült módon hiányzik. Eddig is hiányzott, folyamatosan, mindig, de ez most picit más. Mivel tudom, hogy már nincs sok hátra. Így már egyre türelmetlenebb vagyok. Ahogy Ő is. Forgolódom…

Sokkal jobb megtenni valamit és utána azt mondani, hogy: Ccc a francba, ezt azért mégsem kellett volna; mint egész életedben azon bánkódni, hogy nem tetted meg. Cher Nem teszem ki az idézőjelet, mert nem így mondta, egy-két szó valahogy eltér. De a lényege az masszívan ez.…