Vagy legalábbis azért akik érzik. Olyan érzésem van amit nem tudok megmagyarázni és még nem csak nem is tudom mihez kötni. A legjobb példa talán az az érzés, amikor egy szót keresek, ott van a nyaelvem hegyén, de az Istenért nem tudom megfogni. Szinte fizikailag érzem a számban a szót, de az agyam nem képes rá, hogy megformáltassa az ajakimmal. Ilyen érzésem van. Úgy érzem, mintha valamit tennem kéne, mintha valaki nyúlna felém, de az utlsó milliméter valahogy sehogy sem sikerül. Nem értem. Nem bírom megmagyarázni.

Olyan mintha a mellettem lévő dimenzióból valaki próbálná megbökni a hátam, de nem bírja átszakítani a dimenziókat elválasztó légvékony réteget. De mit akar? Ki az? Előző életeimből jött? Vagy a jövőből? Bár tudna valamit tenni, hogy megértsem. Ritkán szoktam tekinteteket érezni a hátamon. Úgyértem, ha néznek is, az utcán, nem szoktam érezni. De most olyan erős ez az érzés, hogy azt várom mikor lesz lyuk a lapockáim közt. Bár tudnám mit akar mondani.