péntek éjjel...

 2011.03.19. 01:20

Fantázia dús életmódra utal, hogy a posztjaim címe újabban folyton az adott nap, de ez van. Hát bazmeg, ezt sem értem. Illetve értem én, csak annyira... hümm. Nekiindultam a depilejtőnek ismét, sokadszorra, mivel megint az elbaszott meló/nyár témát feszegettük. Rühellem. Olyan jól voltam míg nem juttatta eszembe... Úgyhogy a zenébe menekültem. Nyelvek, amiket nem értek. Így nem bánthat a dalszöveg. Csak a zene van. Csak a hangok, csaj a torkok, csak a szemek, ahogy két énekes egymásra néz. Isteni. Sarah Brightman, musicalek, Linda Eder, aztán jött Andrea Bocellitől a Vivere, kétmilliomodjára is. Sosem fogom megunni. Bárhol bármikor. Megtaláltam spanyolul. Nem bántam volna, ha egyedül vagyok és sírhatok rajta egy jót. Ugyan úgy,mint amikor megtaláltam az angol verziót Laura Pausini-val. Gyönyörű <3. Ezek után, nem tudom hogyan, de jött P!nk. A sokadik szerelem. Eredeti klippeket kezdtem el nézni, hogy művelődjek kicsit :P. Amit ez a nő előad... hihetetlen. Annyira szeretnék ilyen lenni. Szeretném, hogy valóban azt tehessem amit akarok. Képes legyek megállni a lábamon és akkor küldhessek el mindenkit a picsába, amikor akarok. Mert tudnám, hogy egyedül is faszául megvagyok. Akarom már végre a tetkóimat, akarok egy motort, amiről reggelente a munkahelyem előtt leszállok, szegecses bőrdzsekiben és mindenki a seggemet bámulja. Igen, tegyék. Mert én vagyok a jó. Erre vágyom... és P!nk ezt sugallja. Hjjaj. Nőjek fel, vagy maradjak kicsi, de így half way through nagyon nem jó. Az utóbbi zenék békét teremtettek megint, sokadszorra is. Felfújták a kis buborék várat a lelkemben, ahol nyugi van és ahol elhiszem h nincs semmi baj. Ha csak este 9-től hajnali 3-ig van is meg ez az érzés, akkor is ott van. És a pillanat számít. Hogy nem fáj, hogy a hangok, a dallamok, a sok libabőrös-reszketős érzés mindent helyrelök. Jól vagyok ilyenkor.

Kimentem a szobából és ott a kőfal. Nobody is fine. Nobody is fucking fine. Rachel addig borozott egyedül, amíg totál lehúzta magát. A szomorúság mocsara a Végtelen történetből ehhez képest rózsaszín álom. Nem is firtattam. Aztán itt ül B. is. Napok óta tiszta depresszió. Egyszer legyek jól bazmeg, tuti h mindenki más beadja a kulcsot.

 

új szerelem:

Címkék: zene érzések

A bejegyzés trackback címe:

https://littlerollingstone.blog.hu/api/trackback/id/tr422751876

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása