Lássuk csak, kedden írtam utoljára. Egy hét alatt sok minden történt. Nem véletlen akadtam el az írásban. Szarban van az ember, ha olyanok olvassák a blogját, akik ismerik. Mit írhatok le, csinálhatok-e úgy, mintha senki sem olvasná, vagy mintha nem az én felelősségem lenne, hogy elolvassa-e vagy nem? Mit tartsak meg magamnak, egy nem nyilvános posztban? A szerdát olyan sokszor meséltem el, hogy valószínűleg egy darabig jól fogok rá emlékezni. Bár magamat ismerve, kiesik előbb-utóbb...Le akarom írni, de nem bántok senkit. Nem mutatom meg. A hét további része, ha jól sejtem szenvedéssel telt. Ja, várj nem.

A csütörtök amazing volt :D. Ismert okokból elkéstem reggel, többen huhogtak, sejtették mi a story. Tudták, hogy a Black Rose-ban voltam. Oh well, tetszik a szerep. Ha megtehetném, miért ne tenném. Az Állatkertben azt hittem hozzáfagyok az aszfalthoz. Hideg szél fújt, hol esett, hol nem. Egyedül mentem, nem volt kedvem az emberek hülyeségéhez. Nézelődtem, nem nagyon volt a külsőkben senki. Ezen meg nem nagyon voltam meglepve. Ilyen fos időben - ha lenne - jeges, az is bent lenne. Beszélgettem egy fekete gólyával, nem tudom mit keresett a bagoly kifutóban. Környezetgazdagítás rulz :D. Anyway. Később akkora jégeső kapott el, hogy csak lestem. Borsó nagyságú és formájú, tökéletes golyók estek, de mint a sörét. Durva volt. Mire betaláltam a kávézóba pont elállt. Nembaj, ittam végre kávét, eléggé kellett már. Megtaláltam a többieket, vettem tollakat, könyvjelzőt és békás posztert majd mentünk órára. Kocsival. Heather, Kieron, Pam, Alex én. Hát sikítottunk a röhögéstől. És szerelmes lettem Heather vezetési stílusába. Egyszerűen istenien csinálja. Úúúúúgy szeretnék már én is vezetni! Nagyon. Érzem, hogy ha végre nem csak párszor csinálom, hanem rendesen, jogsival, akkor nagy szerelem lesz. Máris az.

Orca lecture, aztán a végső poén. Beckyvel megyünk haza, keresem a napijegyem erre kifújja a szél a zsebemből. Mint egy hülye Chaplin filmben, futok utána. A  szél vitte minden felé, körbe, előre, vissza. Még jó, hogy nem volt senki az egyetem előtt. El kellett kapnom azt a vackot. Becky persze sikított a röhögéstől. De elkaptam, Aira bekaphatja, mint mindig.

Péntek, péntek, hát persze!!! Majd' kihagytam helyeskét. Ééédes szivem. Pót mikrobiosz előadó. Házas a hülyéje. Kihagyta a főnyereményt :P Nem vagyok öntelt. De hát, hogy a fél csoport beleesett, az is tuti. Mint valami amerikai filmben. Vicces volt 5-10 sikítozó csaj a szünetben. Ez még 4-e péntek volt. De persze, hogy én csináltam jól. Olyannak, akinek a neve Dr -ral kezdődik, tudással kell felhívni a figyelmét. Szünetben kérdezgettem tőle, utána meg csak beszéltem a biofilmekről. Utána folyton rám pillantott. 'Ez jó így?' 'Ezt már tudjátok?' 'Ezt mondhatom?' - Igyekeztem nem a szék alá olvadni. Óra után pedig megvárt. Hát, az volt a főnyeremény. Kérdezte, hogy milyen volt az óra. Tündér virág. Minek kellett neki nő? :D
Beszéltünk még pár sort aztán lelépett. Úgy látszik, a PhD-sokkal van itt valami :D
A 11.-i órán nem volt ilyen édes. Messze nem. Lehet nem is jön többet. Nem tudom, minden esetre fény volt az éjszakában :P nyami.

A pénteki buli hatalmas volt. Halálra zabáltam magam, a Modos-ban meg rock night volt. Konkrétan jobb volt a zene mint  a BRban szokott. Messze jobb. Mikor megláttam Tristam-ot a bár mögött, akkor azért ugrott egyet az adrenalin. De nem ismert meg, lényegtelen.
Záráskor a lányok mentek tovább én hazasétáltam az esőben. Jó volt az üres szobába hazajönni.