Azt hiszem, tegnap megint sikerült kisírnom magamból egy jó adag feszültséget. Az élet nem egyszerű, persze. Döntéseket hozni nem könnyű pláne ha szinte ugyan annyira vágyom mindkét lehetőségre. Nincs más, mint azt tenni amit a legjobban utálok - előre kell tervezni. Nem a rövidtávú eredményt kell nézni, hanem a messzi jövőt. Még így sem teljes a kép, hiszen a laborgyakorlat is brilliáns lenne a jövőm szempontjából, de mégis... Rá lettem vezetve, hogy jelen pillanatban sokkal fontosabb talpra állni, mint a szakmai jövőmet építeni. Szarügy, de ez van. Nem mondhatom, hogy egyedül döntöttem, sőt. De nagyon nehezen találom a margót a között h meghallgatom a véleményeket de egyedül döntök és a között, hogy meghallgatom a véleményeket és elhitetem magammal, hogy azok az én gondolataim.

Lehet kicsit lazábban kéne vennem a dolgokat. Csak egy egész kicsit.

Folyton a tegnap posztolt képet nézem. Érzem a szénaillatot, hallom a mező hangjait. Érzem a bőrömön  a könnyű kis ruhát, érzem a meleg nyári levegő tökéletes puhaságát és azt, hogy boldog vagyok. Tökéletes az a kép. Érzem, ahogy a nyár melege boldogsággal tölt el és biztonságérzetet nyújt, hogy semmi dolgom. Bár ott lehetnék én is!