Ismét csak könnyek. Nagyon elegem van. Az egész világ ellenünk van bazmeg, ez mostmár biztos. Sikerült a legrosszabbkor beszólni. vagy egyáltalán megszólalnom. vagy most mi a fasz van megint? Mit akar ez jelenteni?? miért én legyek megint a hibás és miért van megint az én vállamon valami amiről nem tehetek? miért nem értjük meg egymást jobban és miért vagyunk érzelmileg ilyenek egymás felé??

A jó kurva életbe bazmeg, hogy nem... áh... És csak sírok. Persze ki nem sírhatom magam, mert nem vagyok egyedül. És nincs hova mennem. Nem örjönghetek és nem bújhatok Richard karjába sem.
Ennél széjjelebb már nincs, gondoltam én, és mégis van... Hova hullik még szét a családom, de most komolyan! Nem akarom. Azt akarom, hogy legyen ennek vége, hogy ne történjen több rossz. Nem akarok szétfele húzni, nem akarom ezt már. Most biztos megint én vagyok a közellenség. Belátom, persze. megközelítőleg négyszeres a szorzó, hogy miért nem kellett volna beszólni. persze. de mégis honnan tudjam, h mi van?!

Hogy szakadna le az ég...