Do I really feel the way I feel?

 2008.11.18. 20:44

Jelentem, jobban vagyok. A zene továbbra is bármire képes. Meg a mozgás.

Ma elmegyek a csajokkal, de azt már leírtam. Ott is alszom. Hurá. Még mindig nem vagyon annyira izgatott, mint szerenék, de már alakul. Ahogy hazafelé sétáltam, még az első körben a Craiglockhartról, Cher 2 számát halgattam, When I was walkin in Memphis, és Just like Jesse James. Pont ilyen hangulatom van most, és volt akkor is, mint a zenének. Walkin in Memphis. Az egész szám egy kényelmes séta ritmusában megy, de táncolni is lehetne rá, ha olyanom lenne. Mint most. Nagyon jó volt mozogni. nem mondom h edzeni, mert ez attól távol áll de bicikliztem, hasizom tippeket csináltam, meg pár súlyhúzást, de asszem a legjobban a karizmaim vannak leépülve. A hasamról nem tárgyalok. Élveztem. Szokás szerint egy idő után észrevettem, hogy mosolygok. Elég helyes a srác, aki ott volt ma. Megmutogatta  a dolgokat, meg ő adta a hasizom tippeket is. Valószínű Sport & Excersise Sciencere jár, vannak közös Lecture-jeink. Kedves, dehát mindenkivel az... Amúgy vacsorázom. Hal, krumpli. Egy kicsit talán Fish&Chips. de fáj a gyomrom.... Utána megyek fürdeni

Séta közben ahogy dobáltam a vállama  zenére, annyira szerettem volna teli torokból énekelni a vokált. Jól esett volna, az biztos.

Mióta itt vagyok, gyakran fent vagyok éjjel kettőig. Mert én ilyen vagyok. Ez nem egy rossz szokás, nem neveltetés kérdése, így születtem. Sosem bírnám megszokni a hajnalban kelést, bárki bármit mond. Tudom, sokan megszokják, mert ők képesek rá. 12 év alatt nem bírtam hozzászokni, hogy 8 azaz nyolc órára bent legyek a rohadt iskolában, akkor sosem lennék képes megszokni sem ezt, sem semmi más korábbi időpontot. Ahelyett, hogy hozzászoktam volna, utolsó évben nem volt olyan 5 nap, amikor rendesen beértem volna. Ez van bocs. éjszakai állat vagyok.
Azért kezdtem el írni ezt az egészet,mert ugye ma 10re kell mennem a csajokhoz. 10 óra nekem - az előbb leírtak ellenére - késő. Akkor már fáradt vagyok. Este 9kor nem öltözködni kéne, hanem alvópólót venni... Igaz, hogy alvópólóban még fent vagyok 2ig, de mindig furcsán érzem magam, mikor valahova ilyen "későn" indulok el. Pénteken is. Kelly mondta, hogy szerinte 9kor korán van bulizni. Nekem fél10kor már kezdett elmenni a  kedvem. Na ez viszont biztos h a nevelésből származik. Nem azért, nincs ezzel bajom, lenyelem aztán megyek. Csak fura. Meg érdekes.

Olyan hülye dolog, h 7végén nincs edzőterem. Akkor csak a futás lesz. Az meg, hogy milyen padlón csinálom a hasizmot, tök mindegy.

Ahogy sétáltam fel a Slatefordról a Colintonra, láttam, hogy milyen színűre festi a lemenő nap az eget. És tudtam, hogy a dombról nagyon jól látszik az egész. Biztos,hogy fantasztikus látvány lenne. Erős késztetést éreztem, hogy felvágtassak a dombtetőre ahol délután voltam, és fotózzak. Este már nálam volt a gépem, délután nem. Annyi csak a baj az ilyen naplemente fotózós akciókkal, hogy - nyilvánvaló okokból - sötétben kell elhagyni a helyszínt. Az meg nem biztos hogy olyan vicces. Szerintem rábeszélem Julianet meg a nagy zseblámpámat amit Johantól kaptam, hogy jöjjenek velem egyszer. nemsoká. mert hogy ha lemegy a nap és fúj a szél, akkor a jég sem olvad el szerintem. Jó lenne, ha szegény Juliane-nek nem lenne ennyi dolga, több helyre elhívhatnám. Végülis csak a PhDját csinálja... lol. Mindegy.
Megettem. Megyek szerintem fürdeni.


A bejegyzés trackback címe:

https://littlerollingstone.blog.hu/api/trackback/id/tr60776675

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása