... hátonbaszott jó kurva életbe, abba!

Lőjön már le valaki! Ennyit nem szenvedhet egy ember. Jó hogy nem olvassa senki ezt a fostalicskát. Ha találnék egy ilyen blogot ahol egy picsa szenved napról napra, biztos meg akarnám ölni. Nem sírhatok minden nap! És még a vizsgaidőszak itt sincs... Pfff. remélem addigra egyedül leszek. Bár kétlem. Vagy lesz kihez bújni.

Hiányzik tesóm. Sokszor az jut eszembe, hogy szinte alig ismerem. Eljöttem, mikor igazán elkezdett felnőni, és ... nem voltam ott, nem beszéltem vele, nem láttam dolgokat történni. Ma nagyon meglepett. Kétszer is. Annyira aranyos, ahogy próbál felnőni. Nehéz neki, nagyon is. Sok szempontból rosszabb neki, mint nekem. Sokszor haragszom rá, amiért kicsinálja Anyát és kőbunkó vele, ugyanakkor nem lesz Ő rossz gyerek. Csak ki kell nőnie ezt a dacot. Azt tanácsolta anyának, hogy ne mondja el nekem, hogy mi történt mert csak sírni fogok. És anya nem is akarta elmondani, csak véletlenül rosszkor szóltam rosszat. Már ahogy ez lenni szokott. Amikor ez történt, akkor meg Tomi védett anyánál. Azt próbálta neki elmondani, hogy nem volt igaza. Szó szerint tátott szájjal ültem és hallgattam. A lehető legtapintatosabban magyarázta, hogy miért nem volt igaza. Megdöbbentett vele. És nagyon hálás vagyok neki. Így nem érzem annyira azt, hogy tényleg én hibáztam. Így nem érzem magam annyira egyedül.

Talán végre végleges opció van a nyárral kapcsolatban is. Igaz, hogy megint nem az én döntésem, vagy legalábbis nem teljesen, de fáradt vagyok már ahhoz, hogy ez ellen is még fellépjek.

Gyuri megint itt volt egy órát, megcsinálta a biciklim. Meg rámutatott, hogy semmi baja, csak a torka véres. Újabb pont a listán, aminek az a címe, hogy "ha lesz pénzem".

Közben beszélgetünk. Komolyan mondom, bazmeg, némasági fogadalmat kéne tennem. Bárkinek, bármit mondok, az rosszul sül el. Anyám rámbassza a telefont, tesóm beközli h "ne pofázz bele", Kálmánnak csak forgatom a  kést a hátában... Nem vagyok emberek közé való, de tényleg. Itt volt a Gyuri csaja is. Hát egyre unszimpibb a csaj. Mondjuk sose tetszett... Miközben itt beszélgettünk az járt a fejemben, hogy miért is nem szeretek beszélgetni. Feljön vmi téma, senki sem tudja az  igazságot és mindenkinek az agyára megy amit a másik állít. Én meg elhallgatok pár mondat után és csak forrok a saját levemben annyira dühítenek a hülyébbnél hülyébb verziók, bármi is legyen a téma. Vajon kitől örököltem hogy ilyen gusztustalanul fölényes vagyok?! Kihaénnem, mindent jobban tudok, ti hülyék vagytok Kisasszony. Sokadszorra érzem már, hogy meg kell keresnem ki az apai dédnagyapám. Lehet, azzal minden kiderülne.

Ismét csak könnyek. Nagyon elegem van. Az egész világ ellenünk van bazmeg, ez mostmár biztos. Sikerült a legrosszabbkor beszólni. vagy egyáltalán megszólalnom. vagy most mi a fasz van megint? Mit akar ez jelenteni?? miért én legyek megint a hibás és miért van megint az én vállamon valami amiről nem tehetek? miért nem értjük meg egymást jobban és miért vagyunk érzelmileg ilyenek egymás felé??

A jó kurva életbe bazmeg, hogy nem... áh... És csak sírok. Persze ki nem sírhatom magam, mert nem vagyok egyedül. És nincs hova mennem. Nem örjönghetek és nem bújhatok Richard karjába sem.
Ennél széjjelebb már nincs, gondoltam én, és mégis van... Hova hullik még szét a családom, de most komolyan! Nem akarom. Azt akarom, hogy legyen ennek vége, hogy ne történjen több rossz. Nem akarok szétfele húzni, nem akarom ezt már. Most biztos megint én vagyok a közellenség. Belátom, persze. megközelítőleg négyszeres a szorzó, hogy miért nem kellett volna beszólni. persze. de mégis honnan tudjam, h mi van?!

Hogy szakadna le az ég...
 

Lyukas a biciklim kereke, mostmár biztos. A konyha valószínűleg életveszélyes, a baktériumok számát nézve. 1.31 font van a bankszámlámon. Mindezekből kifolyólag (na jó, a konyha nem tehet róla) ma be kell sétálnom Sighthill-re. Ami kb 45 perc. FML. Remélem mindezek után meg lesz tartva a labor. Ja és hazafele is sétálnom kell. :D Amúgy nincs rossz kedvem, nem tudom miért panaszkodok. Szépen süt a nap, tartalék kajánk is van. A srácok meg este megcsinálják a biciklimet. Aztán holnap kezdhetem a riportot a csigákról.  Hip hip...