I was thinking of it all day. I want to write in English again. Sometimes, it feels more comfy, than writing in Hungarian. I  don't know why. I just feel like it. Words come easier, I can write more descriptive expressions. I remeber making up some sentences in my head, earlier on today. I cant remember them now. Surprise, surprise... Oh, got it.

I would be handy to balme him for me being late this morning. But the thing is, it was not his fault. Even if he texted me at bloody half 3. I made him stay, I stood up late. Somehow, when we agreed with Matt to meet at 10 in the morning,  i felt I was gonna be late. I just knew it in my bones. Despite the fact what I was planning to do, I was late. Whatever. Not a new thing.

I often think to myself: whatever happens to me after graduation, I will miss speaking English. If I leave this country anyway. This is one thing I don't regret at all. No matter how long I have to speak for, how tired or drunk I am, I still enjoy it. Hearing myself, fluidly talking about whatever I want to express just feel awsome. Every time I get drunk, I start thinking about the fact that Im not speaking my own language. And I just keep thinking, whilst speaking, I feel the edge of the answer, but I can never get it. How is that possible, anyway? I might not even want to break the secret. So it stays, as it is. Misterious and joyful.
 

Írhatnékom van, de nagyon. Hosszú nap volt, nagyon lassan születik meg az a riport... Jobb, hogy van plusz két napom, mert így tudtam segítséget kérni, viszont így plusz két nap garantált szenvedés. Valamit valamiért. Hangulatos volt bent lenni későig és látni azt, hogy a harmadéves ökológusokon kívül mindenki hazamegy. Kint sötét van, bent mindenki ismerős. Tetszett a dolog, bár jelen esetben kicsit kívülálló voltam. Nekem nem kellett mára befejezni. Ugyan azt híresztelem, hogy még sosem kértem haladékot, de beugrott, hogy ez nem igaz. Ez konkrétan a negyedik volt. Ian adott előző félévben a disszertációval. Sam adott egy netes teszten két napot. És hetekkel később kellett csak megírnom a genetika labor tesztet. Ez mind harmadévben volt. Érdekes. Helyben el tudnék aludni, nem igazán pihentem ki magam tegnap éjjel. Az a fura, hogy kreatív hangulatom van nagyon. Rajzolnék, írnék, csomóznék... de álmos vagyok, nem kezdek bele semmibe. Most megint nagyon rákattantam a gépelésbe. Pedig tudjuk, hogy milyen szerelmes vagyok a kézírásba.Főleg, amikor egy meghatározott irányból jön a fény és látom a kezem és a toll árnyékát. Ha ügyes vagyok, úgy látszik, mintha az árnyékból jönne a tinta. Imádom. Sokszor eszembe jut az a naplóm, amit szigorúan gyertyafénynél, faragott madártollal, tustintával írtam. Lehetne megint egy ilyet... Bár mostanában nem, mert nem vagyok egyedül. Fura, jobban tűröm ezt az egészet, mint gondoltam, hogy fogom. Vagy csak akkor jövök majd rá, hogy milyen nehéz volt, amikor vége lesz. Hétvégén egyedül voltam és jó volt, de nem ütött szíven mikor visszajött. Fura.

Kiraktam a békás posztert amit a ZOOban vettem. Kis éédes. Piros gülü szemű jószág. Lehet írok inkább storyt, az is lehet, hogy kézzel.

Bár pénteken nem feküdtem olyan későn, de szombaton mégis egetrengetően későn keltem. Ennek örömére egész nap filmet néztem. Annyit zabáltam pénteken, hogy egész nap nem voltam éhes. Befejeztem A kilencedik légiót, megnéztem az I.e.: 10 000-t és az Elemi ösztönt. Utóbbi félbe volt szakítva a Tudorok 4. évad egyik részével. A Kilencedik légiót meg a másikat tuti össze fogom keverni, bár nem ugyan az. Sőt. Jók nagyon, bár a Római kori, baszós-kardozós, Hadrianus falás filmből egy haloványka szerelmi szál érintett meg a legjobban. Mutat sok mindent. Az Elemi ösztön meg, háááát. Kálmánnal nagyjából kibeszéltük, de érdekes, hogy nekem mit jelentett a film. Rámutatott valamire, amiről eddig is tudtam, de most egy jobb leckét kaptam belőle. A férfiak teljes megőrítése. A nők hatalma. Régen hittem abban, hogy mindezt anélkül is el lehet érni, hogy 'kurválkodsz'. Most láttam, hogy nem. Egy kicsit muszáj vagy adni. Nem lehet 110%ban a fantáziájukra bízni. Kell a fantáziának alap. Erős alap. Simán az őrületbe lehet kergetni valakit, ha felnősz hozzá. Én még valószínűleg fél úton megijednék. De már nem kell sok. Pár év, és kegyetlen játékokat fogok űzni. Hogy miért? Miért ne? Mert megtehetem. Mert vonz az ilyen hatalom. Főleg ha addig még páran pofára ejtenek, vagy összetörnek. Még inkább menni fog. Ha baj lesz abból amit Matt-el játszunk, ha Dave visszautasít, ha... ki tudja még, kik jönnek addig.

Azért érdekes lavinát indított el bennem a film. Azt sem kell persze elhanyagolni, hogy a szexjelenetek mennyire jól vannak megcsinálva. Nem mintha lennék bárki, hogy ezt megmondjam. Vagy nem mintha előttem nem mondták volna már meg több millióan. De tetszett. Sőt.

Lássuk csak, kedden írtam utoljára. Egy hét alatt sok minden történt. Nem véletlen akadtam el az írásban. Szarban van az ember, ha olyanok olvassák a blogját, akik ismerik. Mit írhatok le, csinálhatok-e úgy, mintha senki sem olvasná, vagy mintha nem az én felelősségem lenne, hogy elolvassa-e vagy nem? Mit tartsak meg magamnak, egy nem nyilvános posztban? A szerdát olyan sokszor meséltem el, hogy valószínűleg egy darabig jól fogok rá emlékezni. Bár magamat ismerve, kiesik előbb-utóbb...Le akarom írni, de nem bántok senkit. Nem mutatom meg. A hét további része, ha jól sejtem szenvedéssel telt. Ja, várj nem.

A csütörtök amazing volt :D. Ismert okokból elkéstem reggel, többen huhogtak, sejtették mi a story. Tudták, hogy a Black Rose-ban voltam. Oh well, tetszik a szerep. Ha megtehetném, miért ne tenném. Az Állatkertben azt hittem hozzáfagyok az aszfalthoz. Hideg szél fújt, hol esett, hol nem. Egyedül mentem, nem volt kedvem az emberek hülyeségéhez. Nézelődtem, nem nagyon volt a külsőkben senki. Ezen meg nem nagyon voltam meglepve. Ilyen fos időben - ha lenne - jeges, az is bent lenne. Beszélgettem egy fekete gólyával, nem tudom mit keresett a bagoly kifutóban. Környezetgazdagítás rulz :D. Anyway. Később akkora jégeső kapott el, hogy csak lestem. Borsó nagyságú és formájú, tökéletes golyók estek, de mint a sörét. Durva volt. Mire betaláltam a kávézóba pont elállt. Nembaj, ittam végre kávét, eléggé kellett már. Megtaláltam a többieket, vettem tollakat, könyvjelzőt és békás posztert majd mentünk órára. Kocsival. Heather, Kieron, Pam, Alex én. Hát sikítottunk a röhögéstől. És szerelmes lettem Heather vezetési stílusába. Egyszerűen istenien csinálja. Úúúúúgy szeretnék már én is vezetni! Nagyon. Érzem, hogy ha végre nem csak párszor csinálom, hanem rendesen, jogsival, akkor nagy szerelem lesz. Máris az.

Orca lecture, aztán a végső poén. Beckyvel megyünk haza, keresem a napijegyem erre kifújja a szél a zsebemből. Mint egy hülye Chaplin filmben, futok utána. A  szél vitte minden felé, körbe, előre, vissza. Még jó, hogy nem volt senki az egyetem előtt. El kellett kapnom azt a vackot. Becky persze sikított a röhögéstől. De elkaptam, Aira bekaphatja, mint mindig.

Péntek, péntek, hát persze!!! Majd' kihagytam helyeskét. Ééédes szivem. Pót mikrobiosz előadó. Házas a hülyéje. Kihagyta a főnyereményt :P Nem vagyok öntelt. De hát, hogy a fél csoport beleesett, az is tuti. Mint valami amerikai filmben. Vicces volt 5-10 sikítozó csaj a szünetben. Ez még 4-e péntek volt. De persze, hogy én csináltam jól. Olyannak, akinek a neve Dr -ral kezdődik, tudással kell felhívni a figyelmét. Szünetben kérdezgettem tőle, utána meg csak beszéltem a biofilmekről. Utána folyton rám pillantott. 'Ez jó így?' 'Ezt már tudjátok?' 'Ezt mondhatom?' - Igyekeztem nem a szék alá olvadni. Óra után pedig megvárt. Hát, az volt a főnyeremény. Kérdezte, hogy milyen volt az óra. Tündér virág. Minek kellett neki nő? :D
Beszéltünk még pár sort aztán lelépett. Úgy látszik, a PhD-sokkal van itt valami :D
A 11.-i órán nem volt ilyen édes. Messze nem. Lehet nem is jön többet. Nem tudom, minden esetre fény volt az éjszakában :P nyami.

A pénteki buli hatalmas volt. Halálra zabáltam magam, a Modos-ban meg rock night volt. Konkrétan jobb volt a zene mint  a BRban szokott. Messze jobb. Mikor megláttam Tristam-ot a bár mögött, akkor azért ugrott egyet az adrenalin. De nem ismert meg, lényegtelen.
Záráskor a lányok mentek tovább én hazasétáltam az esőben. Jó volt az üres szobába hazajönni.

Remélem, akit valóban ábrázol a kép az sosem téved ide :P