I actually forgot to tell you, how it was snowing today. It's all gone by now. But I want more. I want to be home in the snow, with you. Cuz I know you like snow. As long as you don't have to clean it. And it was snowing in December and January but we've never been in the snow together. At least not so remarkably. I know we must have been walking home together at least once when it was snowy. But i don't remember it that much. But that's not the point.
Im trying to make up my mind although I know it's a useless thing to do. The only thing that  could - and will - help to decide is time. And I can be quite patient. If there is a reason I can wait for years without anybody knowing it. Just me and my aim. I have thing like this in my mind, in my soul all the time.

El kéne ezt felejteni vagy legalábbis nem ezen kattogni 0-24, és elkezdeni a pillanatnak élni. Sodródni az árral, nem gondolni a holnapra. L mondta: Ne rágódj a jövőn. nem érdemes szart sem érsz vele... De Ő most erősen elfogult. Ma viszont elgondolkodtam azon amit N mondott. Érezd jól magad. Más nem kell, ezért vagyunk.

Igen, van aki ezért van. Nekem kevés olyan pillanat volt az életemben, amiről azt tudom elmondani hogy önfeledten jóléreztem magam. Nagyon kevés. Nem erőltetem. Meglehetősen patetikusan hangzik az, hogy nekem nehezemre esik jólérezni magam. Sajnálom. Másoknak meg az ér fel a világfájdalommal, ami engem megnyugtat és órákon, napokon át tudom csinálni boldogan. A pakolás. a takarítás. mosogatás, súrolás. Semmi mást nem találtam még ami annyira megnyugtatna mint ezek. 

Ugye ott a zene, de az úgy hat, hogy elmossa az aktuális érzést és a helyére simít egy másikat. De a takarítás után csak a tiszta, üres, nyugodt mosoly marad. A zene megkavar, felvidít majd lelomboz, elgondolkodtat, megríkat majd kacajra késztet. Ez néha sok. Nem mindig erre vágyom. Sokszor mit meg nem adnék 5 perc csendes ürességért. Egy tiszta elméért.
De mégis... jobb ez így, hogy van min gondolkodni. A történéseket nem adnám fel. Sosem.