Este rájöttem, hogy hiányzik a szeretet. Nem a tudata, hanem maga a közvetlen szeretet. Mindenáron magamhoz akartam ölelni valamit, hogy pótolhassam a hiányt. Az az érzés ütött mély lyukat a mllkasomra, amikor csak arra vágyom, hogy testi kontaktusban legyek. Nem szexről van szó, hanem a szeretet fizikájáról. Egy bújás, egy ölelés, az, hogy ne egyedül nézzek filmet, hanem Ő ott legyen a karomban, simogathassam, anélkül hogy tudnék róla... És milyen messze még a vége.

Sok videót megnéztem és nevettem rajtuk, de nem szívből. Csak kifele. Nem szeretem ezt az érzést. Olyan kettős.

Másfelől aggódom. Nagyon furcsa érzés az, amikor valaki visszakerül az életembe, akit valamiért elhagytam. Visszajön és ugyan úgy benne van, mintha mi sem törtét volna. Jó, ott vannak a foltok, amik kimaradtak, amikről nem tudok, de még így is olyan, mintha nem lett volna szünet. Tudok róla és aggódom érte. Aggódom, hogy hol alszik, hogy nehogy hülyeséget csináljon... Van, ami nem múlik el.