Végre megcsináltam újra a kék-fehér-fekete halacskás karkötőmet. Úgy örülök neki annyira hiányzott. Tejesen ugyan olyan, mint az előző, de mégis különbözik annyira, hogy tudjam, h ez már egy másik. Pont jó. Odavagyok érte éppen. Viszont ami nem jó, hogy a téglásért nem. Nem tetszik, nem sikerült kihozni belőle emit akartam. Sztem kb egy év alatt fogom befejezni. :( mindegy.

Ma is úgy erőszakoltam el magam az edzőterembe. De nem bántam meg. Mindig megnyugszom a mozgástól. magyarázatot nem igényel. És duplán körbeérte a fejemet a vigyor, mikor bejött amit akartam. A tvben mindig chart show van. és elcsíptem a számot, amit két napja éjjel órákig vadásztam. Kétség kívül sose lett volna meg segítség nélkül. A tripla vigyort az előadó adta: Katy Perry. Hot n Cold. Isteni. 

Ma, december elsején, hétfőn, mikor kinéztem az ablakon, havas volt a buszmegáló teteje. Gyanús lett, hogy netán havazott az éjjel. Aztán mikor kivágtáztam az utcára, biztossá volt, hogy havazott!! :D:D Akkora jó. És ma elkezdhettem az Adventi naptárat is végre.

Jaj, ahogy mentem fel Craiglockhartra, volt a buszon valaki. Mérete egy fél macska, puhasága imádnivaló... Ici pici, kutyi baba. Annyira istentelen édes volt. És amikor abbahagytam a simit, ki akart mászni a nő öléből,át hozzám. Nincs szó rá, hogy mennyire szerettem volna hazahozni. Kicsi puhi gombócom. Bármit megtennék érte. Bármikor.

Johnnal meg az van, hogy nemtom. Teljesen elment a kedvem tőle. Csak a szokásos nyögvenyelősséget érzem, bármikor mikor eszembejut. A kényszert. Fszom. Egyrészről szeretném ha minden a régi lene, másrészről viszont jó lenne, ha nem lenne cirkusz, hanem végre lenne vki.  Nagy tépelődés, és 2 nap szünet után írtam neki. Elősször azt hittem haragszik, és őszintén örültem neki, de aztán hamar kiderült h ilyesmiről szó sincs. Továbbra is akar. Meg...
Nemtom bazmeg, hogy mi legyen. Bírni nem fog magával sose, az már biztos, én meg mostmár abban vagyok biztos, h nem fekszem le vele egyhamar. Amíg nem hódít meg, addig biztos nem. És nem tudom, h képes lesz-e rá.
Most ugrott be, hogy eddig azért mantráztam, hogy végre biztos legyek vmiben. Ave.

Ahogy az ágyban voltunk, gondolkodtam. Sokáig nem tudtam mi bajom, honnan is tudtam volna. Azt éreztem, hogy a testem akarja. Azt tudtam, tudom régóta hogy kíváncsi vagyok. De valami más is volt ott. Az a fura nem akarás. A huzúdúzás. Aztán végre beugrott. Nem érzem iránta semmit. Az év világon semmit. Egyre kevésbé tetszik, nem szerettem amiket csinált, utáltam, hogy megsem próbált hangulatot teremteni, kirohangált rágyújtani, és .... és mennyire jó, h ezt le sem akatam írni. Mindegy. Az még rendben volt, hogy ő simogat, nyalogat stb, de viszonozni már képtelen voltam. Nem akartam. Pedig könyörgött. Nem hatott meg. Csak agyaltam, h mi a faszt csinálok, szerencsére nem szó szerint, és nem éreztem semmit. És ez baj, ez az egyetlen, de a legeslegnagyobb baj. ezt nem akarom. és nem azért, mert nem "szabad" hanem mert nem akarom.
Lettinek úgy fogalmaztam, hogy kurvás érzés, de ha úgy tetszik hazudtam, mert nem éreztem magam kurvának. Csak nem tudtam máshogy megfogalmazni. Egy biztos: ahhoz, h igazán jó legyen, minimumszenvedély kell, de jobb szeretnék szerelmet. Ahhoz meg idő kell. pont