Ooook, ez már kezd nálam is túlzásba átcsapni. Ezek a hangulatváltozások jöhetnének lassabban is, mint fél perc. Hol elegem van az egészből, hol meg azt érzem hogy minden marha jó, és sínen vagyok. Mindez rendben van, de nem fél perces változásokkal!! Mit gondoljak? Mit csináljak? Kinek mit mondjak? ???
Ezt az évet elcsesztem, nyilván az én hibám, ki másra foghatnám? Nem járok sehova, nem tanulok eleget, nem dolgozm... Ennél gyíkabb nem is lehetne. Sokszor marha jól szórakozom, de tudom, hogy ez nincs így rendjén. De mindegy, most nem ezt akartam. Vagyis ezt is. Áh.
Ő azt mondja jól teszem, hogy itt tanulok. Persze, ezt kell mondania. És utána?? Komolyan mondom, azért vagyok ilyen napról napra, amilyen, mert utálok a jövőre gondolni. Félek tőle. Nem is esik jól erről írni. Nem esik jól semmiről írni. Az időjárás is folyton kibaszik velem újabban, de meg is érdemlem. Nem tudom, meddig fogom még várni, hoyg az élet olyan legyen mint amilyennek elképzeltem. Bár ezúttal talán nem is akartam sokat. Csak barátokat. Vidám egyetemi éveket, olyat mint a filmeken. Igen, talán itt a kulcsszó: olyan, mint a filmeken. Ergó sosem valóság. Nem véletlen éltem mindigis a saját világomban. Talán úgy születtem, hogy tudtam, szükségem lesz majd rá, nem csak gyerekként, hanem idősebb koromban is. Barátokra, szerelemre...

És ez most miről is szól? áh...