Akiknek nem adatik meg a közvetlenség érzése minden nap, azoknak meg kell tanulniuk a szavakkal bánni. Ők érezhetik igazán a szavak hatalmát, az elhangzó gondolatok súlyát. Ha már nem ölelt át egy hónapja, akkor csak egy van ami életben tarthat. A szavai. Lehet, szinte mindig ugyan azt ismétli, de az érzés amit a szó takar világosan él. Ugyan az és egy kicsit mindig más.

Mondják, hogy A szó elszáll...; meg azt is, hogy a szavak hatalmas dolgok. A szó tőr, a szó puska, a szó pofon és karmolás. A szó simítás és ébresztés, ölelés és ösztönzés. A szó csók. Sokszor, ha becsukod a szemed és erősen koncentrálsz, minden érzékeddel arra gondolsz ami mondtak neked, akkor érezheted a hatását az hallott szavaknak.
Mikor azt modja szeret, hogy nagyon szeret és őrülten hiányzom neki, akkor becsukom a szemem, hátrahajtom a fejem, veszek egy hosszú, mély levegőt és csak Rá gondolok. Nem az arcára, nem arra ahol van, hanem Rá. a lényére. A szerelmére. És lassan, lehelet finoman elkezdem érezni az ajkait a számon. Nem kívülről, ahogy csókolna, hanem belülről. Azt, hogy milyen érzés a csókja az ajkaimnak errő az oldaláról. A finom gondoskodást, az érintése üzenetét. Érzem a karjait körülöttem; a tenyerét az arcomon...
Remélem Ő is képes erre, mert ez nekem rengeteg erőt ad.