Na ez az a véres-vérveretes nap bazdmeg amikor nem kellett volna bekapcsolnom a gépem. Egy pillanatra sem.Ad egy : egészen eddig a pillnataig azt hittem, hogy elveszet a délutáni blogbejegyzésem, mivel képfeltültés közben elszállt a net, és sehogy nem tudtam visszahozni a bejegyzést.…

Nem értem magaaam. Tegnap írtam Johnak, úgy volt, h talákozunk, de aztán írt, h nincs pénze, találkozzunk inkább csütörtökön. Mondom jó. Konkrátan örültem neki. Vidáman jöttem haza, amíg nem írtam egy smst Karennek, amit nem kellett volna. Kitakarítottta a lakást, ha esetleg…

A hétvégén sikerült feleleveníteni hoyg miért is vagyok itt. Úgy igazán. A NISCcel felmentünk St. Andrewsba. közel van, a Firth másik oldalán, az Északi-tenger partján. Szendvics, esőkabát, abaknacs, piros kabát, busz. Ez kell nekem. Az egész életemet le tudnám úgy élni, hoyg…

Végre megcsináltam újra a kék-fehér-fekete halacskás karkötőmet. Úgy örülök neki annyira hiányzott. Tejesen ugyan olyan, mint az előző, de mégis különbözik annyira, hogy tudjam, h ez már egy másik. Pont jó. Odavagyok érte éppen. Viszont ami nem jó, hogy a téglásért nem.…